Calista:

– Csajszi! Hívjam Dariust? – kérdeztem kínosan, de ő a fejét rázta, s hűvös, pasztell lila, középső komódnak dőlve hevesen lihegett.

– Érzem az illatát. – szólalt meg sötéten Darius a hátam mögül. Úgy megijesztett, hogy majd kiugrott a szívem; reflexből egy szilárd jobbhorgot ütöttem felé, és néztem, ahogy gyorsan kitér előle.

– Mi baj van veletek, fivérekkel? – szisszentem fel sötéten, a