A csapda felállítva

(Thalia szemszöge)

Az éjszaka hideg volt, de bennem olyan tűz égett, amely nem volt hajlandó kialudni. Apám arca, az utolsó szavai kísértettek, valahányszor lehunytam a szememet.

A puskalövés hangja, ahogy a teste összecsuklott, a kezemet bemocskoló vér – mindezt úgy hordoztam magamban, mint egy csontjaimba vésett átkot.

Napokig teljesen elnyelt a gyász. A csend volt a ketrecem