Nézőpont: Roman.

Amikor csendes lépteim végre a konyhaajtóhoz érnek, nagyot nyelek. Veszek egy mély lélegzetet, és kétségbeesetten próbálom a vonásaimat a hűvös közöny maszkjába rendezni. Teljesen érintetlennek kell tűnnöm. Úgy kell tennem, mintha a távozása az égvilágon semmit sem jelentett volna nekem, még akkor is, ha a szívem eszeveszett ritmusban ver a bordáimnak. Arra számítok, hogy Valeriát