R O M A N

Úgy éreztem, mintha kiszívták volna a levegőt a tüdőmből, alig kaptam szikrát. Észre sem vettem, hogy a levegő után kapkodok, és amikor mégis, gyorsan összeszedtem magam, és a mellkasomat szorítva, küszködve a székemhez vonszoltam magam.

„Mr. Kincaid, annyira sajnálom.” Megpróbált megérinteni, de ellöktem magamtól.

„Esetleg hívjak—”

„Menjen.”

„Uram?”

„Hagyja el az irodámat. Most.” – mond