Hinni akartam, hogy ez csak a képzeletem műve, hogy nem Romant látom itt Sylviával. Mármint volt benne ráció a nehéz nap után, amit nekem okozott. Biztosan hallucináltam, úgyhogy pislogtam hármat, és ott voltak, ők is megdöbbentnek tűntek. Nos, Sylviának ugyanaz a hamis mosolya volt, mint évekkel ezelőtt, a mosoly, ami az emberek felé kedvesnek tűnt, de csak én tudtam az igazságot a mosoly mögött.