Mindenki értetlenül nézett, még Sylvia is, aki most ráncolt homlokkal bámult rám, mintha próbálna rájönni valamire.

– Igen, és köszönöm – mondtam, mire Sylvia Romanra nézett, majd vissza rám, miközben visszatettem a telefont a helyére.

Keresztbe tettem a lábam, majd belenyúltam a retikülömbe, és elővettem egy rágógumit.

– Megütött, Roman, pont úgy, ahogy régen is csinálta, és most meg ártatlannak