Még mindig a hajánál fogva tartottam Nadiát; hallottam a könyörgését.

Vera és Victor talpon voltak, és arra kértek, engedjem el, mondván, beszélhetünk róla, de én nem hallgattam rájuk.

Nadia most már sírt, és azt hajtogatta, hogy fájdalmat okozok neki, de erre gondolhatott volna azelőtt, hogy úgy fekszik a férjem karjaiban.

– Kérlek, nyugodj meg, jó, kérlek. – kérlelt Victor, én pedig azon kaptam