Victor olyan dühösnek tűnt; olyan mélyeket lélegzett, próbálta megnyugtatni magát, én meg tudtam, hogy nem lehetek itt; átléptem egy határt.

Már amúgy is gyűlölte az apját; nem tudom, mit tenne most, így egyetlen másodpercet sem vesztegetve az ajtóhoz siettem, és ő szerencsére nem állított meg. Egyenesen a fiam szobájába mentem; a tabletjén játszott.

– Roman apuval akartál menni, igaz? – kérdeztem