Pánikolni kezdtem, nem is magam miatt, hanem miatta; gyermeke volt. Nem akartam, hogy miattam essen bajuk. Épp mondani akartam neki, hogy én nyitom ki az ajtót, amikor megfogta a sörösüveget, és hozzávágta a falhoz.

– Az első ajtó jobbra a fiam szobája, arra az esetre, ha meghalnék – mondta, és egy másodpercet sem hagyott, hogy megszólaljak, ahogy az ajtóhoz sétált, én pedig ismét lefagytam.

Igen,