Még egy darabig Victorral maradtam; a karjaimban sírt. Úgy értem, persze, amit tett, az gonoszság volt, de ha tényleg ez történt vele, ha tényleg rákényszerítették, hogy csatlakozzon ehhez az élethez, akkor megértettem őt; valójában sajnáltam is.

Néztem a napfelkeltét, miközben Victor úgy tűnt, elaludt az ölemben. Nem akartam felébreszteni, de a fiam Romannal volt, és látnom kellett. Ráadásul meg