Isla felemelt egy ujját, és így szólt: – Jól van. Csak egyetlen évre!

Ám pont, amikor már azt hitte, mindent elrendeztek, és felállt, hogy távozzon, ismét megszólalt Nathaniel komótos hangja.

– Várj! – mondta.

Ezután a számítógép előtt ült, és sebesen gépelt a billentyűzeten.

Hamarosan megszólalt a mellette lévő nyomtató.

Nathaniel karcsú ujjaival két lapot nyújtott felé.

Isla a homlokát ráncolta,