Clara letette a villáját, és felállt Dante előtt. A szeme olyan hideg volt, mintha csak egy idegenre meredt volna. "Tisztán emlékszem. Pontosan itt álltál azon a napon," – mondta.

"Azt mondtad, egy olyan szegény, mint én, élete végéig spagettit fog enni," – folytatta. "Azt mondtad, egy olyan valaki, mint én, csak arra érdemes..."

"Elég volt, Clara," – szakította félbe hirtelen Dante. Kezei szorosa