Arthur belépett a szobájába. Dante a folyosón állt, kezében szorongatva a váltót, gondolataiba merülve. Tekintete megakadt az Arthur melletti mankón, és eszébe jutott, hogyan nevezte őt a falusi asszony „nyomoréknak”.

Dante elindult Arthur szobája felé. Tiszteletteljesen lehajtotta a fejét, és így szólt: – Higgins úr, én tényleg bocsánatot kérni jöttem. Ostoba voltam a múltkor, és ígérem, többé ne