**Roman szemszöge:**

Az íróasztalomnál ültem, és szórakozottan lapozgattam a dokumentumokat anélkül, hogy valójában láttam volna őket. Az elmém máshol járt – csapdába esve egyetlen pillanatban, amely újra és újra lejátszódott.

*„Roman… Szeretlek.”*

Szeretett engem.

És tudtam – minden kétség nélkül –, hogy nem a nevem, nem a vagyonom, és nem amiatt, amit megtehetek érte. Azért szeretett, mert bízot