**Corinne szemszöge**

Az ajtóban álló Wyattre meredtem.

Egy pillanatra minden felfüggesztettnek tűnt – mintha a világ vett volna egy mély lélegzetet, és elfelejtette volna kifújni.

Elmosolyodott.

Nem az a mosoly volt, amire emlékeztem. Ez csendesebb volt, valami súlyos teher nyomta. Bűntudat. Gyász. Talán mindkettő.

– Szia, Corinne… régen láttuk egymást.

A hangja lágy volt. Ismerős. Szinte gyengéd