**Cecelia szemszöge**

A padlón heverő testet bámultam.

Az arca… már nem volt felismerhető.

Lassan a kezeimre tévedt a tekintetem.

Piros.

Ragacsos.

Vér.

– Nem… nem, nem…

A hangom elcsuklott, ahogy a pánik végigsöpört rajtam, forrón és fojtogatóan. A gyomrom hevesen görcsbe rándult, és a szemetes felé botorkáltam, épphogy csak odaértem, mielőtt minden, amit ettem, visszajött volna.

A testem rázkódot