**Cecelia szemszöge**

Az elmémben a falak kezdtek megrepedezni.

Bámultam – némán, hidegen, mozdulatlanul –, ahogy Corinne újra ott állt a színpadon, és sírva köszönte meg mindenkinek az újabb díjat.

Egy újabbat.

Az utolsó jelölésem, ami volt… és azt is elvitte.

Teljes tarolás.

Nem egy díj.

Egyetlen egy sem.

Én.

Cecelia kibaszott Hargrove.

A Meridian zenei világ *királynője*—

—és üres kézzel távozt