**Cecelia szemszöge**

*Két órával korábban…*

Némán ültem a fém asztalnál, erőt véve magamon, hogy mozdulatlan maradjak.

A szék kemény volt és kényelmetlen. Az ujjaim az ölemben rángatóztak, a jobb lábam pedig megállás nélkül járt, akárhogy is próbáltam megállítani. Minden lélegzetvétel túl sekélynek tűnt. Túl szűkösnek.

Minden erőmre szükségem volt, hogy ne essek teljes pánikrohamba.

Gyilkosság.

M