**Sylvia szemszöge**

Némán ültünk, miközben az a kis ribanc a kamerák elé állt, és elmondott mindent a világnak.

Minden. Egyes. Dolgot.

Kiforgatva – eltorzítva – valami aljas és mocskos dologgá, úgy festve le minket, mintha szörnyetegek lennénk.

Mintha *én* lennék a gonosztevő.

Az elmúlt két nap már amúgy is pokol volt miatta… és most ez?

Ez volt az utolsó szög a koporsónkba.

Conradra pillantottam