A gyönyör vakító utórengései egy szempillantás alatt szertefoszlottak Don testéből. Az elélvezésének ragacsos rendetlensége kényelmetlenül tapadt a bőréhez a melegítőnadrágja alatt, fizikai bizonyítékaként szolgálva az apaképként elszenvedett kudarcának. A mámor helyébe a bűntudat zúzó hulláma csapódott a mellkasába, és megfojtotta. Úgy rántotta el a kezét Hercegnő elázott redőiről, mintha a lány bőre megégette volna. Széles mellkasa rekedt, egyenetlen lélegzetvételekkel zihált, ahogy tetteinek rémisztő valósága végre tudatosult benne.

*Mit a faszt csinálok?*

A szégyen akkumulátorsavként égette át az ereit. Nehéz kezét végighúzta az arcán, gyomra gyötrelmes görcsökbe rándult. Emlékezett rá, pontosan hogyan nyögött a lány, hogyan remegett a kis teste az övéhez simulva. Elment a kibaszott esze.

*Ő a mostohalányom. Hogy tehettem ezt?*

– Apuci… jól vagy? – Hercegnő lágy, aggódó hangja visszarántotta őt a pusztító jelenbe.

Nagy, ártatlan őzikeszemekkel figyelte a férfit. Ajkai kissé szétnyíltak, arcát pedig elöntötte a forróság attól, amit a férfi az imént tett vele. Gyönyörűen ziláltnak tűnt. Haja kócos volt, combjai ragadtak a saját nedveitől, apró bimbói pedig keményen meredtek vékony felsője alatt. Fogalma sem volt a pszichológiai káoszról és az erkölcsi pusztításról, amit a férfi elméjében elszabadított.

– Jól vagyok, Hercegnő. – Don nyelt egy nagyot, hogy megtisztítsa kiszáradt torkát, hangja feszülten és rekedten csengett.

De a lány nem vette be a hirtelen visszakozást. Érezte, ahogy a férfi csípője megrándult, amikor úgy ment el a melegítőjében, mint egy hormonoktól megőrült tinédzser. Ráharapott telt, rózsaszín alsó ajkára. Ez az ártatlan, öntudatlan mozdulat brutálisan megtépázta a férfi foszladozó önuralmát.

– Valami rosszat csináltam? – sürgette a megerősítést a lány.

*Igen. Minden, ami veled kapcsolatos, rossz. Kibaszottul kinyírsz.*

– Igen, azt csináltál! – förmedt rá Don, frusztrációja felforrt, és darabokra zúzta a higgadtságát.

Hercegnő összerezzent, visszahőkölve a durva hangnemtől. Szemei tágra nyíltak a fájdalomtól. Látva, ahogy így meghunyászkodik, hirtelen elpárolgott a férfi dühe. Egy sötét, ragadozó éhség tört elő a helyébe, amely sokkal veszélyesebbnek bizonyult a lobbanékonyságánál.

Zavart kezével beletúrt kócos hajába, és egy kétségbeesett bocsánatkérést mormolt, hogy fenntartsa a józan esze egy apró szilánkját. – Sajnálom, Hercegnő. De nem lenne szabad ezt csinálnom. Mennem kell.

Kétségbeesetten próbált fizikai távolságot teremteni, mielőtt valami megbocsáthatatlant tesz, ezért felállt a bőrkanapéról. Azonnal teret kellett tennie kettejük közé.

Hercegnő nem hagyta elmenekülni. Sírva fakadt, és érzelmi hisztériába tört ki. Zokogása közben szorosan megragadta a férfi izmos karját, apró ujjai a bőrébe vájtak.

– Apuci, ne! Ne menj el!

Don a puszta rettegéstől megdermedt. Kétségbeesett pillantást vetett a falon lévő órára. Már este hat óra volt. Corinne, a felesége és a lány anyja, bármelyik percben beléphetett a bejárati ajtón. Ha Corinne besétálna, és meglátná drága lányát hisztérikusan sírni a kanapén, a kényelmes élete hamuvá omlana.

*A faszba.*

A körülmények csapdájába esve, visszaült a bőrpárnákra. Széles, csupasz mellkasához húzta a lány remegő alakját, hogy elállítsa a könnyeit. De abban a pillanatban, amint a meleg, puha bőr hozzáért, a lélegzete elakadt a torkában. A lány feszes bimbói a felsőtestét súrolták, és hajlékony teste úgy simult hozzá, mintha oda teremtették volna. Szunnyadó izgalma bosszúszomjasan tért vissza. Gyötrelmes erővel csapott le rá. Fasza kőkeményre, vastagra és sajgóvá vált, fájdalmasan a melegítőnadrágja anyagának feszülve.

Ellökte magától a lányt, mielőtt az megérezhette volna a combjához nyomódó, sziklaszilárd erekciót. – Hercegnő, abba kell hagynod a sírást. Anyu hamarosan hazaér, emlékszel? Megígérted, hogy megőrzöd a mi kis titkunkat.

Hercegnőt nem tántorította el az anyja fenyegetése. Könnyei alábbhagytak, helyüket egy újdonsült merészség vette át, amely megfestette a hangszínét.

Makacsul suttogta, hangja remegett a tagadhatatlan szükségtől. – Nem. Tetszett, amit az előbb csináltál, folytassuk.

Mielőtt Don feldolgozhatta volna a követelését, vagy reagálhatott volna, hogy megállítsa, a lány mindkét kezével megragadta a vastag csuklóját. Tenyerét egyenesen visszahúzta a szétnyitott lábai közé. Ujjait azonnal beborította a forró, síkos izgalom. Nedves pinája lüktetett az érintése ellenében. Csípőjét a csapdába esett kezéhez kezdte dörzsölni, lassú, bűnös köröket írva le.

– Apuci, kérlek. Ne hagyd abba most… többet akarok. – könyörgött zihálva, szemei félig lecsukódtak a vágytól.

Csípője szégyentelenül gördült tovább. Minden egyes kétségbeesett dörzsölés újabb gyönyörnyilakat küldött a lány ereibe, és egyre több édes nedvével vonta be a férfi ujjait. Don megbabonázva és legyőzötten figyelte. Saját teste elárulta a jobb ítélőképességét. Fasza lüktetett, egy újabb csepp előváladék szivárgott ki a hegyéből, miközben nézte, ahogy a lány az ő kezén kúrja magát.

*Hogy a faszba tanult meg így mozogni?*

Abszolút bizonyossággal tudta, hogy el kellene húzódnia. Meg kellett állítania ezt az őrületet. De a lány kétségbeesett, sóvárgó mozdulatai darabokra zúzták akaraterőjének utolsó megmaradt szilánkjait. Szűk kis pinája úgy szorította az ujjait az átázott selymen keresztül, mintha sosem akarná elengedni.

*A faszba…*

Az önuralma elpattant. Egyetlen durva mozdulattal visszanyomta a lányt a kanapé párnáira, feladva minden erkölcsi habozást és bűntudatot. A lány lábai szélesre nyíltak előtte. Vastag ujját beakakasztotta az átázott rózsaszín selyembugyi szélébe, és félrerántotta azt. Duzzadt, nedvesen csepegő bejáratát feltárta éhes tekintete előtt.

Meztelen volt és sima. Duzzadt kis ajkai nedvesen csillogtak a súlyos izgalomtól. Csiklója tökéletes kis bimbóvá duzzadt, és apró, rózsaszín lyuka úgy lüktetett, mintha kiéhezett volna a férfira.

*A faszba.*

Összefutott a nyál a szájában a nedvességének isteni látványától. Fasza rángatózott a nadrágjában, kétségbeesetten arra vágyva, hogy mélyen a lány pinájába temetkezzen.

– A kurva életbe. – morrantott fel hangosan Don, képtelen uralkodni a mellkasát széttépő ősi ösztönön.

Kétségbeesetten vágyva rá, hogy mélyebben is érezze az esszenciáját, letépte a finom anyagot a lány testéről. A tönkretett, átázott selymet egyenesen az orrához emelte, és mélyen belélegezte. Szemei lecsukódtak, ahogy a lány virágos, fűszeres illata keményen arcul csapta vad érzékeit. Olyan illata volt, mint magának a tiszta, kibaszott bűnnek.

– Hnngh… a faszba, Hercegnő. Kibaszott jó illatod van. – nyögött fel, megadva magát a mélységes, vérfertőző bűnnek. Fasza fájdalmasan lüktetett a melegítőnadrágjában.

Hercegnő válaszul felnyöszörgött. Nyers vágya csak felerősödött, ahogy nézte, amint mostohaapját felemészti az illata, mint egy kiéhezett állatot. Saját izgalma is előtört belőle a bűnös látványtól.

– Te… szereted, Apuci? – lehelte ki, combjait még szélesebbre nyitva, éhesen kínálva fel neki csillogó pináját.

– Hogy szeretem-e? Kibaszottul imádom, kicsim. – A férfi hangja mély, rekedtes és határozott volt.