Kaelen szemszöge:

A végtelen homokdűnék tája terült el előttem, az ég azúrkék volt, de egyetlen felhő sem látszott, még egy madár sem. A nap ott volt, de nem tűnt olyan forrónak, mintha csak illúzió lett volna.

Egyetlen más lélek sem volt a láthatáron, ahogy körülnéztem.

Az egyetlen dolog, ami a szemek számára látható volt, a soha véget nem érő homokföld és az azúrkék égbolt, amely a horizonton ös