Luca szemszöge.

A szívem úgy dörömbölt a bordáimnak, mint egy ketrecbe zárt vadállat, amely kétségbeesetten próbál szabadulni. Gyökeret verve álltam a pazar, mahagóni illatú nappali közepén, kezeimet mélyen a zsebembe süllyesztettem, hogy elrejtsem csillapíthatatlan remegésüket. A gyomromat mardosó szorongás huszonnégy gyötrelmes órája egyre csak nőtt, és minden eltelt másodperccel többszöröződött