Serena szemszöge.

Néhány perccel később Ronan visszatért, majd könnyedén, karjaiban a mellkasához emelve felvett.

– Gyere, Kicsilány, tegyük a lábadat szilárd talajra! – mondta Ronan, mosolyogva nézett le rám, és újra homlokon csókolt.

Csak hátradőltem a mellkasán, és továbbra is úgy tettem, mintha abszolút szarul érezném magam.

(Írói megjegyzés: Nem tudom, hogy néz ki a környék arrafelé, csak rák