Cami ásított egyet, és kinyújtóztatta a karját a több órányi ülés után. Hátradőlt a székében, a faliórára pillantott, és rájött, hogy már ebédidő van. A nap eseménytelenül telt, és mindenki a munkára koncentrált. Olyan békés volt minden, hogy az már szorongással töltötte el.

„Hová menjünk ebédelni?” – kérdezte Dereket, felé fordítva a fejét.

„Le vagyok égve, együnk csak az étkezdében” – válaszolta