Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Hosszú idő elteltével annyira hátrahúzódtam, hogy ránézhessek a jóképű arcára. Olyan ellazultnak és elégedettnek tűnt, hogy büszkeség öntött el amiatt, hogy én lehettem az okozója. Röviden kinyitotta álmos szemeit, hogy rám nézzen, majd szorosabbra fonta a karjait, jelezve, hogy még nem áll készen arra, hogy elengedjen. Szívesen hajtottam a fejemet a mellkasára, és hagytam, hogy még egy ideig a