Ránéztem, és minden erőmmel próbáltam legalább úgy tenni, mintha megdöbbentem volna. Nem ment. Kuncogni kezdtem, amiből aztán teli torokból jövő, hasrengető nevetés lett, amikor láttam, hogy dühösen mered rám.

– Sajnálom – mondtam, és majdnem vérzésig haraptam az ajkamat, hogy elfojtsam az utókuncogást.

– Alig várom az első igazi éjszakádat a klubban, Tessa. Majd meglátod, milyen nehéz – mon