Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Tessa! – kiáltotta Maddie boldogan, amikor beléptem a szobába.
A hangja még mindig rekedtes volt, és miután köszönt, köhögni kezdett. Áhítattal néztem körbe a szobájában: makulátlanul tiszta volt, ami szokatlan látvány Maddie-nél, különösen, amikor beteg. Az egyetlen rendetlenség a kuka körül volt, ahová a használt zsebkendőket dobta. Felvontam a szemöldökömet, és a házvezetőnő felé biccente