Egy örökkévalóságnak tűnő idő után a türelmem elfogyott, és még mindig nem hallottam semmit a tengerpartot átható sötétségben.

– Hol van már? – törtem meg végül.

– Néha beletelik egy kis időbe, amíg a visszaemlékezések elmúlnak nála – jelentette ki Cole bölcsen.

Nem nézett rám, és nem is a part felé bámult, mint én, ehelyett a lábát meredten nézte, amely továbbra is előre-hátra lökdöste a