Hevesen vert a szívem, amint a hangjában megcsendülő valami megállásra késztetett. Az a csalódottság hangja volt, ami általában a Mesterek hangjában bujkál, amikor az alávetettjük bajban van. Ha nem tudnám jobban, azt hinném, hogy azért volt dühös, mert elmegyek.

– Ó, azt hittem, végeztünk – mondtam boldogan, hogy a hangom nem remegett meg.

West közelebb lépett, egészen addig, amíg már fölém