Dünnyögtem egy kicsit, de odamentem, és leültem.

– Bocsánat, mit mondtál? – kérdezte felvont szemöldökkel, intő hangon.

– Semmit – válaszoltam halkan, mielőtt újra a pizzámért nyúltam volna.

– Ó, értem. Szóval a gyönyörű hölgyem sírás helyett inkább rám förmed.

– Nem vagyok gyönyörű – förmedtem rá ezúttal tényleg.

A szobára halálos csend ereszkedett. Még a kinti tücskök sem mertek ciri