A füstmentes éjszaka régi barátként üdvözölt, de nem álltam meg, hanem fejvesztve rohantam végig az utcákon. Tudtam, hogy abban a ruhában, amelyet Tara adott rám, úgy festhetek, mint valami eszelős kurva, de a legkevésbé sem érdekelt. Hamarosan elpárolgott belőlem a kényszer, hogy fussak, és a kapkodó rohanásom gyors gyaloglássá szelídült. Ám csak akkor torpantam meg, amikor már több háztömbnyire