Másnap

Camille felébredt, és közben mormogott néhány szót. A látása lassan kitisztult, és az első dolog, amit meglátott, Dario arca volt.

Az ágy mellett guggolt, és feszülten bámulta őt. Camille nyelt egyet, visszaemlékezve, hogyan reagált, amikor előző este esni kezdett.

Már oly sok év eltelt, és ő még mindig nem tudott parancsolni magának, valahányszor esett.

– Felébredtél. Jó reggelt, Bambina –