– Már el is ment? – kérdezte Camille, ahogy Dario belépett a szobába, és becsukta maga mögött az ajtót.

– Igen, dühösen távozott, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan jobb belátásra tér. – válaszolta Dario egy enyhe vállvonással.

– Nem tudom, mi ütött Arthurba. Sosem akarja, hogy meghozzam a saját döntéseimet! Ahogyan védelmezni próbál engem, az egyszerűen túlságosan merev! Túl merev!

Dario érez