Durvaságot kértem, és pontosan azt kapom. Ma este nincs óvatos kezdés. Két perce léptünk be az ajtón, és már minden erejét beleadva döf belém.

„Igen, igen!” – nyögöm. A fejem újra meg újra a falnak koccan, valahányszor belém hatol, de semmit sem érzek belőle. Az egyetlen dolog, amit képes vagyok érezni, az a hatalmas farka, a csuklóim köré fonódó ujjainak feszülése, és ahogy a testem elektromosság