– Igen, Mr. Volkov? – kérdezem ártatlanul.

A borostyánszínű szemei valósággal perzselik az arcomat, de nem vagyok hajlandó lesütni a tekintetemet. Ha vissza akar utasítani, akkor felnőtt nőként, némi méltósággal fogom viselni.

Az állkapcsa összeszorul, az ujjai pedig rákulcsolódnak az enyémekre. – Ez nem jó ötlet.

A csalódottságomat tompítja a tudat, hogy nem esik neki könnyen a visszautasításom.