– Mintha ki akarnál harapni belőlem egy darabot.

Elmosolyodom. – Milyen vicces, pont erre gondoltam. – Megragadom az állát az ujjaimmal. – Most már az enyém vagy, Nora Mercer.

– Már eddig is a tiéd voltam – suttogja.

Ezek a szavak egyenesen a farkamba nyilallnak. Felsikolt, amikor felkapom a karjaimba, és beviszem a hálószobába. Bedobom az ágyba; felpattan a matracon, amíg egyik kezemet a csípőjér