VIKTOR

KOPP, KOPP, KOPP…

Oleg az egész rohadt értekezletet végigkopogta, és mindjárt rárobbanok, ha nem hagyja abba ebben a kibaszott pillanatban.

– Valami baj van az ujjával, nagybátyám, vagy mondani akar valamit?

A kopogás abbamarad.

Hála a kibaszott Istennek.

Aztán ehelyett beszélni kezd, és azonnal megbánom, hogy megszólaltam.

– Aggódom, unokaöcsém.

Ne mondd. Mindannyian kibaszottul aggódunk.