De aztán a falon lévő állóóra elüti az egész órát, és az álom nem ér véget. Így hát megteszem az egyetlen észszerű dolgot ebben a helyzetben: a karjaiba vetem magam, megragadom az arcát, és magamhoz húzom, hogy adjak neki egy pokolian jó csókot.

Amikor befejezem a csókolózást – legalábbis egyelőre –, hátradőlök annyira, hogy a szemébe nézhessek. – Köszönöm.

– Ebbe még bele kell tanulni – figyelmez