Kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de én nem adom meg neki a lehetőséget.

Egyszer lövök.

Csak ennyi kell.

Visszahanyatlik a padlóra, miközben a vér két hosszú patakban, ördögszarvakhoz hasonlóan gyűlik a feje köré. Eldobom a fegyvert, és megragadom Jace-t, aki olyan erővel viszonozza az ölelést, amire nem is számítottam. Valahogy, most, hogy a karjaimban van, a szúrt seb már nem is fáj annyi