Clara

Miután beszéltünk Alistair anyjával, a gyerekkori szobájába vezet. Valószínűleg így a legjobb, mivel Eleanor Kincaid hihetetlenül idegessé tesz. Ha a társaságában kellene ülnöm és várnom a vacsorára, gyomorfekélyt kapnék.

Alistair megáll az ajtónál, de nem nyitja ki. Ehelyett furcsa arckifejezéssel pillant le rám. „Ígérd meg, hogy nem fogsz nevetni azon, amit odabent látsz.”

„Ó?” – az ajkam