Lukas

Valerie – az én vagány, makacs cégvezető harcosom – sűrűn pislog rám. Lehet, hogy sérült és kimerült, de az a két zöld szem, amely a meglepetéstől vagy talán a hitetlenkedéstől kerekre nyílt, egyszerűen gyönyörű.

Ezek a szemek egyre melegebben ragyognak, míg végül azt suttogja: „Tudom.”

„Micsoda?” Ez az a válasz, amit kapok? Nincsenek további kérdések? Semmi szenvedélyes „én is szeretlek”?

A