Vanya szemszöge

Ránézve az agyam kétségbeesetten kutat a megfelelő szavak után. Ujjai még mindig melegen simulnak az arcomhoz, és testének puszta közelségétől a folyosó levegője sűrűnek érződik. Egy töredéknyit hátrálok, megszakítva a mágneses szemkontaktust, mielőtt a helyzet még bonyolultabbá válna.

– Köszönöm – lehelem ki, és leeresztem a vállamat, hogy gyorsan felkapjam a nehéz bőrtáskát a sző