VESPER

– Van valami az arcomon? – kérdeztem, a hangom alig volt több suttogásnál.

– Nem – felelte. – Csak úgy tűnt, mintha szüksége lenne valakire, aki emlékezteti, hogy még mindig valóságos. Még mindig talpon van. Még azzal a viharral is a szemében.

Nem mozdultam. Nem is tudtam volna.

Aztán úgy húzta vissza a kezét, mintha mi sem történt volna, s a mosolya most szelídebb volt.

– Remélem, a teája