VESPER

Soren nem akarta annyiban hagyni.

Túl közel állt a polcok közötti szűk sorban, és elzárta a könyvtárból kivezető utat, mintha már a puszta testével is képes lett volna a helyemhez szögezni. A hangja mély maradt, óvatos, túlságosan is óvatos, de a kék szemei élesen kutatták az arcomat, mintha abban bízna, hogy végre elárulom magam.

– Vesper – mondta újra, ezúttal lágyabban. – Válaszolj nekem