VESPER

A Királynő lakosztályának ajtaja nehéz puffanással csukódott be mögöttem, és csak ekkor engedtem meg magamnak, hogy lélegezzek.

A folyosó csendes volt, a fáklyák lágyan pislákoltak a kőfalakon. Udvaroncok haladtak el a távolban, a hangjuk halvány visszhangként szűrődött végig a csarnokon, de senki sem figyelt rám különösebben.

Ami jó volt.

Mert a szívem még mindig hevesen vert.

Lassan sétál