VESPER

A folyosó csendes volt.

Az orvosi szárny mindig csendes volt, magas mennyezetek, fehér falak, gyógynövények és valami más illata. A tanítványok fehér egyenruhában járkáltak fel-alá.

Azonnal megtaláltam az orvost, egy ősz hajú, kedves szemű öregembert, aki egy főkönyv fölé görnyedt.

"Elnézést."

Felnézett.

"Úrnőm?" Gyorsan felállt, és meghajolt. "Nem számítottam betegekre. Megsérült?"

"Nem.