VESPER

A rikoltás pengeként hasított át az égen.

Felnéztem.

A vörös csík még mindig ott volt, átégett a szürke felhőkön, tekeredett, fordult, és egy nagyobb sárkánnyal harcolt. Xylith itt volt az égen, harcolt, és a lenti emberek még csak nem is sejtették. Nem tudták, mekkora veszélyben vannak.

És az udvar még mindig énekelt.

Táncosok pörögtek a szétszórt virágok között. Zenészek játszottak a rögt