VESPER

"Csak pirkadatig van időd," suttogta Lorcan, és a karjaimba nyomta őt. "Kijuttattam. De hajnal előtt vissza kell térnie. A gondozók észre fogják venni, hogy eltűnt."

Nem tudtam megszólalni.

Lélegezni sem.

Lenéztem Lunára, a szemeire, a fehér pikkelyeire, az apró arcára, ahogy a mellkasomhoz dörgölőzött.

Vesper, mondta, és a hangja melegséggel árasztotta el az elmémet. Vesper, hiányoztál.

"L