VESPER

A napok árnyékos ködbe vesztek.

Beállt egy ritmus, egy üres, élettelen ritmus, ami reggeltől estig sodort, mindenféle értelem nélkül. Reggeli Serenával a teaszobában, ahol az esküvői tervekről beszélt, én pedig csak bólogattam, mosolyogtam, és nem mondtam semmit. Délutáni séták a kertekben, karom Sorenjébe fűzve, a lábam magától mozgott. Esték, amelyeket az udvarhölgyek társaságában töltött