VESPER

Nem sokat láttam őt azóta, hogy elküldött arra a nyomorúságos körútra.

Feketét viselt, a gyászruháját, az arca sápadt és nyúzott volt. A korona nehezen ült a homlokán, és a szeme, az a hideg, számító szempár egyenesen rám szegeződött.

"Felség," mondtam, magamra erőltetve, hogy a hangom nyugodt maradjon. "Ez váratlan."

"Bejöhetek?" kérdezte.

Haboztam.

"Természetesen, Felség."

Félreálltam, ő